A Fiatal Karvezetők 8. Nemzetközi Versenyén karnagyunk, Kocsis-Holper Zoltán magabiztos vezényléssel bejutott a döntőbe.  A verseny második napjának krónikáját Török Krisztina és Palotai Árpád foglalta össze, mindketten Torinóban, a helyszínen követik az eseményeket.

Számunkra a verseny második napja jóval korábban kezdődött, mint az első, hiszen ezúttal Zoli az első egység második versenyzőjeként lépett a torinói Coro Maghini elé.

A zenemű, amit a sors erre a délelőttre Zolinak rendelt, Giovanni Gabrieli (1557-1612) Beata es Virgo című műve volt, egy kakukktojás, reneszánsz darab a barokk blokkon belül.

Az már a megérkezésünkkor feltűnik, hogy az első nap után azért „terjednek a hírek”: már az előcsarnokban mosolygó, várakozó tekintetek kísérik karnagyunkat, sőt többen odajönnek és szimpátiájukról biztosítják Zolit.

Ez a kórus egy 20 éve működő, helyi, profi együttes, tagjai kiváló adottságokkal rendelkeznek, de „nem könnyen hagyják magukat vezetni”. 

Zoli „szerencsére” türelmesen, kedvesen, de határozottan fejti ki elképzeléseit (szerencsére, mert a délelőtt folyamán kiderül, hogy hatalmi játszmákba nem érdemes belemenni velük...), és a kórus nagyjából kézre dolgozik, de nehéz felülírni a beidegződéseket. Sokan a kottát bámulják, így aztán nem mindig sikerül mindent elsőre megoldani, az eredmény mégis egy szépen megszólaló, késő reneszánsz darab.

A rá jutó 15 perc próba után Zoli elégedett, a közönség elégedett, a kórus mosolyog, a zsűri kifürkészhetetlen...

Azonban most jön a neheze... még csak délelőtt 10 óra 30 van, de majd csak 19 órakor kell a Coro Giovanile Italiano vegyes kar elé állni a délutáni versenyrészben...

Az idő igen lassan telik. Meghallgatunk néhány más versenyzőt, császkálunk a városban, ücsörgünk egy parkban, Zoli pedig tanulja Ermanno Wolf-Ferrari (1876-1948) Due Canti Canto n.1 című darabját. (A kéttételes mű első tételét nem találtuk, de a második itt hallható – admin.)

Végre itt az idő, elindul a délutáni utolsó etap, majd harmadikként Zoli is elkezdhet dolgozni a kórussal. Ez a csapat csupa lelkes és tehetséges fiatal énekesből áll (tiszta „spontánusz-érzésem” van). Ellentétben a délelőtti kórussal, ők szinte fejből tudják a darabokat, állandó a szemkontaktus és azonnal, mindent megcsinálnak, amit Zoli mutat. Először végig éneklik az egészet, majd csend. Zoli keze már lent, és még mindig csend. Lényegében elsőre kész lett a darab! Majdnem beletapsoltunk. Néhány másodperc szünet után Zoli mégis elkezdi gyakorolni a kórussal a középrészt, egy olyan helyet, amit a másik fiatal karnagy nem tudott igazán megoldani. De neki sikerül, és ezt a kórus is érzi.

A vége nagy taps, mindenki elégedett, mindenki lelkes. 

Most következik az utolsó várakozás: a zsűri visszavonul összesíteni a pontszámokat. Óvatosan optimisták vagyunk, ez a nap hibátlanra sikerült. Ugye...? A kórustagok, és nézők egyöntetűen lelkesednek Zoliért, de vajon mit gondol a zsűri???

Végre, hirdetik a döntősöket, ezúttal nem ABC rendben, mint tegnap, és nem is pontszám szerint, hanem véletlenszerű sorrendben (hogy még nagyobb legyen a várakozás...?!? pffff....).
Aztán végre, harmadiknak kimondják Zoltán Kocsis-Holper nevét, és mindannyian rettenetesen megkönnyebbülünk. Mindenki odajön gratulálni, meg vállat veregetni . Innentől határ a csillagos ég!!! 

Ui.: A döntőben egy kötelező darabot – Pietro Clausetti (1904-1963) Saltavan ninfe című művét – és egy számukra kisorsolt darabot vezényelnek a versenyzők. A döntő sorsolásán Zoli a 3. számú darabot, az 1967-es születésű Pietro Ferrario: O sacrum convivium című művét húzta, ami azt jelenti, hogy a holnap este hatkor kezdődő versenykoncerten harmadikként lép a Verdi Konzervatórium színpadára, és a délelőtti 30 perces próbáját is harmadikként vezetheti le a világhírű Zürcher Sing-Akademie kórusával.

A verseny hat döntőse. Forrás: FENIARCO - Olasz Térségi Kórusegyesületek Nemzeti Szövetsége