^

Úton Rigába - 4. nap

2014-07-18 00:47:22

Izgalmas nap elé néztünk. Az első versennyel megspékelt nap.

 
Egy kiadós alvás után és finom reggelivel a hasunkban belekezdtünk délelőtti próbánkba, ahol megpróbáltuk az utolsó simításokat elvégezni az egyházzenei kategória darabjain. Egy kiegyensúlyozott próbaélménnyel gazdagodva elindultunk ebédelni. Jó jelnek ítéltük, hogy az amúgy mindig ízletes ebéd ma kifejezetten finomra sikerült a közel 10000 éhes szájat naponta ellátó konyhaszolgálatnak. Már mindenki nagyon ideges, az óráját nézi, mégis még rengeteg időnk van az első megmérettetésig: 6 óra...

 

Pihenést terveztünk a délután többi részére. Néhányan versenyeket hallgatni ültek be, néhányan a gyönyörű zöld parkok egyikében relaxáltak, míg mások pedálmeghajtású autókba vágódva rémisztgették a madarakat. :)

 

A megérdemelt pihenés után felöltöttük szereplőruhánkat és elmentünk a 2. számú gimnáziumba 5 és 6 óra között egy utolsó hangi összerendeződésre. Mindenki ég már a vágytól, hogy megmutathassa, mit tud. És megtörtént a csoda. A próbán úgy szólalt meg a kórus, ahogy még sosem: tökéletes egységben, muzikálisan, átütő lelkesedéssel. Úgy érzem, hogy készen áll a kórus, hogy a lehető legjobbját nyújtsa. Vágjunk bele!

 

A versenyről: egy furcsa akusztikájú templomban kellett minden furmányunkat bevetni, hogy olyan hangzást produkálhassunk, ami reményeink szerint elnyeri a zsűri tetszését. Az első darabunk (Mendelssohn) szépen hangzik, egységes és kifejező. A második (Csemiczky) számomra a legtöbb érzelmet és zenei színt nyújtó produkciónk volt. A harmadik darabnál (Hassler) megtréfált minket a hangzás: úgy összezúgtak az egymásnak felelgető szólamok, hogy néhol el-elsiklunk a pontos találkozás mellett, de kellő koncentrációval és figyelemmel rövid időn belül ezt javítjuk és a darab hátralévő része az addig a kórustól hallott szép minőségben halad tovább. A záró műnél (Tallis) a tagok utólagos beszámolása szerint csak magukat hallották, ami viszont nálam már tökéletes összhangként csapódott le, így remélhetőleg a mögöttem ülő zsűrinél is.

 

Egy vidám vacsora közben átbeszéltük a tapasztaltakat, majd közösen megnéztük a rögzített videó felvételt a koncertről. Megállapítottuk, hogy méltó teljesítménnyel tettük le névjegyünket az első versenyünkön. Most a pihenés vár ránk és holnap egy újabb kategória (vegyes kamarakórusok), ahol nagy kihívás elé nézünk: tegnap hallottunk a csoportból egy rigai kórust, akik profikat megszégyenítő tökéletességgel nyűgözték le a közönséget, köztük minket is. Fel van adva a lecke, megpróbáljuk jól teljesíteni.

 

Kocsis-Holper Zoltán